2010. szeptember 10., péntek

pátyullat 2008.július 2. 1:16

Nagyon jól vagyon az ottan az igazság margójjára a malaszt megírva! Szípasszonyok pátyullója vagyok én! Mámost, mi itten az ellentmondás? Most én, nemcsak a küllemöt prómóciózom a dógok minőségit illetőjen , hanem esősorban a lölki mélységök dalollását, és annak pucovállását magasztallom az én boldogságom netovábbgyának mikénytyit illetőjen is. Mer, nemcsak egy fijatal lányzó lehát ám szíp! Hanem a finom érett, izletes gyűmőcs se utósónak való itten, a Lajos oltárának tömjénezésit illetőjen is! A pájinkát a Cintula Bátyó gyomorgyűrődéseinek, és orcájjának egyenetlendségeinek kisimittására ajállva tettem célzásokat ennek előtte itten! A mágnestű meg nagyon is delejes a vonzadalmam és a gerjedelmem. Értije esztet a kiskegyed űnagysága? Maginak se ártana egy kis mágneses birkállódás a dereka ajjába! Csókujja: Lajos
080425 FotoScape-8
Megjegyzések

Csuta Lajos megjegyzése:

Édösjó Istenem! Má, mijuta vártam ere a furulyaszóra! Füleimnek, angyalok hárfájjának dallamai ezek! Hát, hogyne igényűném én esztet?! Nagyones! Ha, mondom! Örüllök annak, ho így egymásrahangullóttak a lélek hangszergyei, e magasztos küdetés teljesittésit illetőjen is. Drága lölköm! szivem kakukkosórájja! Mosmá, mindön órába evárom a kakukk emígyen szóllását, ahogyan a szépenszóló furugla danull az én szüvemnek fele, annak kitárására ehivatkozva, a literatúra oltárán. Lássa, hogy milyen jó megértyük mi egymást, sőt mijegymást! Egyszóva, egy s mást! Nem kő maginak osztozkonnia Lajos szüve bótozattyán! Me, az gyut csak be a lölköm katedrálisának főhajójjába, annak is a legfényessebb helire, akinek ujjan nagy szive és lölke van mint kegyed mivoltyának. De szép is lönne, ha kiűhetnénk ide a tanyám házának pitvargyába egy lócára, oszt számúhatnánk a hullócsillagok garmadállyát. Ott űnénk, kéz a kézbe, és csak űnénk, és csak űnénk. Még csak annyit se szónánk, ho ühüm, meg ajajj! Osztán belekezdene a vixos bajcom pöndörülletinek cirókállásába, úgy ho csak dorombúnék a kögyed két szíp kík szemibe, belejéllésel ám! Nagy hódulatta vettem a kegyid amujjan szölid udvarlása féléjjit. Mögmondom, úgy ahogy van, má nagyon rászógátam a tiszta szóknak csilingüllésire! Csak mongya neköm, csak mongya, Kedves aranyos málingóm! Mosmá lefekszök me rögge, a jóisten se tud kirobbantani a mágnesdelejes deríkajjam csikjainak elfekvésibűl! Há, csak gerjeggyenek ezek a mágnesek a szépreménység boldogullásának megtermtésit illetőjen, a lölkeink szárnyallásának elősegittése érdekiben. Csókujja: a magi Lajosa július 3. 1:29

Éva megjegyzése:

Az volt a szó eleje, hogy Lajo-, vagyis Lajosunk vót írva, csak a fránya szárrítógép lehagyta azt a 4 karraktert, ha jól számulom.Oszt most ide körmütem újra!

július 2. 9:27

Éva megjegyzése:

sunk, monhatnám Lajosom, de osztozom magin azokkal, akiket pátyulgat még a tanyavilág galakszisában és azon is túl, ott ahun a kurtafarkú malac túr. Igy többess számban szól a nótám magihoz, mert többen ácsingózunk magira. Szóval a lényeg most íródik majd le:

Mélységes elégedettséggel tölti meg az szűvemet, hogy kend nem csak a szépséget, a küllömet preferálgya, hanem a lölki mélységek dalollását és annak pucoválását is magasztalja. Ennek is építi az oltárat. Éreztem én eztet, de a megerősítés köll a lelkömnek, hogy ha nem vagyok mán szép, attu még a lelkömet majd felfűzi érdeklődése láncának egyik karikkájára. Vagyis helyem van a magi tanyáján még mindig, meg a szűvébe is.

Szóval jólesett hallanyi, de én is mondum, hogy szívesen tekerem a szót itten. Köll a kulturrát elhagyva egyszerűsíteni a világot, a csicsaságbul, csillogásbul az egyszerűség lajtorjáján is lipkednyi az magasságokba.

Ha már így az eccerüségre törekszünk, vagyis, ha annak fáját faragjuk ki szépen szóló furujának, megmondom újra, hogy teccik a bajca, erős alaktya még mindig, de a kullemén belül a lelke is. Merho ez a fontos! Meg a nagyon delejes mágnese jis.

Most, hogy így jány létemre udvarultam maginak( pedig általában kendék dóga az a jány irányába), el is köszönök. Magik is igényílik a szépen szóló furujából zengő bókokat, dicséretet, a mágnes delejezésit! Ugyi? Monnnya meg, ha nem, oszt nem mondom. Becsukom a furuját a ládafijába.ha szereti, akkor danulom még egy darabig itten a nótát a magi fülibe.

Mondom azt is, hogy az én derekam alatt is ojan mágneses hogyishíjják van. Jajám, bizonyám! Oszt az birkál engöm delejezésileg. Eztet akartam mondanyi.
Ezenfelül még puszikájjajis: Éva

július 2. 9:24

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése