Akkó, szépjóestét mindenkinek!
Ahogy a tennapi előzetes üzenetembe má megirtam, úgy is lett a dógok akarattya. Máma, a zesti bussza bérkeztem a Kanyhalosi Hospitálbúl kibocsáttólag, mindenki áttal könnyes szemmel elbocsáttólag az én dógos tanyám határába. Inne, ugy 3 óra járásnyi kerüllővel egybekötve, merho hazafelé gyövet bejugrottam a Rozinénémhő is ho megnyugtassam álapotombúl izelittőleg, érkeztem idehazának. Zsigakoma, a balszomszédom, meg Sanyi öcsém a jobbszomszédom, má úgy vártak, ho maj ki pecerettek egybehangzójan a megmacskásodott várakozásuk tekintetében. Ugy mekkönnyeztek, hogy majnem én is epertákutam magomat a zelérzékenyüllésem rovására és csakugyan. Meg asztat is emonták, hogy jártak ide a fehérnépek is nagy buzgalomma. Tötték vöttték a dógok foganattyát nagy sóhajtozásoktú kipironkodba. Még a falon a fénképemet is csókúgatták napestig. Csak ugy epekettek a drága, eggyetlen és megismétűhetetlen Lajosuk ábrázattyának látásátú elbódutt orcával, fenemód. Az istállóba meg az ólba is megcsinyátuk a számvetést a jószággyaim állapottyát illetőjen. Medsimogattam űket embörössen. Különösen a Kefét, a lovat, me ű gyuttatott a Hospitálos nővérek harmincaggyára. Szóva, jó ódabacsehintettem e jókora vellanyélle, ho tuggya ezentú a jómodor hozzámvalóságát, úgy tetézőleg és egyébként is. Há, ahogy bemenek a konyhába, bizon nagyon elérzékenyűtem a teritett aszatl megláttán. Kis cédulán fő vót említtve, hogy bizonyos Répás Margit nevű hajadon lejányzó, művészi nevin, csak Margetom, megmég egy szépreményű, egyedülálló finom nagysága, nevezetessen Éva úrhőgy igöncsak főkészűtek az Ű Lajosuk, eggyetlen lalimadaruk fogattatására. Telli vót az asztal minden jófajta enni és innivalóva, az asztal sarkáva elvágólagossan. Mostasztán neki is látok az eszemiszom lebonyolíttásának, csak ugy eccehomo. ..... Közbe óvasom tovább a szerelmi vallásukat, ho tuggyákám, nemsokára valamiféle üdőssebb halandóságú fehércselédszörű nővérféleség nagyon belémhabarodott, és nagy elánna akar engöm a maga ódalára állítani. ......Há, hunnjd vettétek esztet drága Nagyságáim?! Ittvakújjk meg ha neköm van magikun kivű bárkijis aki szóbagyühet a Lajos szerelmi életit vonatkoztatójan. Bár a három korházi macájé kicsit sajog a szivemgyökere, de azé tultettem ezen is magomat nem kis elkámpicsorodástúl sem megkimével. ... Mostakko megiszom még eszteteta kis boromat még, asztán leszunnydok hónapig, sajátos horkullássa egybeköttetve a dógok mibenléttyit illetőjen.
Csókullok minden rajongómat! Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése