Édösjó Istenem! Má, mijuta vártam ere a furulyaszóra! Füleimnek, angyalok hárfájjának dallamai ezek! Hát, hogyne igényűném én esztet?! Nagyones! Ha, mondom! Örüllök annak, ho így egymásrahangullóttak a lélek hangszergyei, e magasztos küdetés teljesittésit illetőjen is. Drága lölköm! szivem kakukkosórájja! Mosmá, mindön órába evárom a kakukk emígyen szóllását, ahogyan a szépenszóló furugla danull az én szüvemnek fele, annak kitárására ehivatkozva, a literatúra oltárán. Lássa, hogy milyen jó megértyük mi egymást, sőt mijegymást! Egyszóva, egy s mást! Nem kő maginak osztozkonnia Lajos szüve bótozattyán! Me, az gyut csak be a lölköm katedrálisának főhajójjába, annak is a legfényessebb helire, akinek ujjan nagy szive és lölke van mint kegyed mivoltyának. De szép is lönne, ha kiűhetnénk ide a tanyám házának pitvargyába egy lócára, oszt számúhatnánk a hullócsillagok garmadállyát. Ott űnénk, kéz a kézbe, és csak űnénk, és csak űnénk. Még csak annyit se szónánk, ho ühüm, meg ajajj! Osztán belekezdene a vixos bajcom pöndörülletinek cirókállásába, úgy ho csak dorombúnék a kögyed két szíp kík szemibe, belejéllésel ám! Nagy hódulatta vettem a kegyid amujjan szölid udvarlása féléjjit. Mögmondom, úgy ahogy van, má nagyon rászógátam a tiszta szóknak csilingüllésire! Csak mongya neköm, csak mongya, Kedves aranyos málingóm! Mosmá lefekszök me rögge, a jóisten se tud kirobbantani a mágnesdelejes deríkajjam csikjainak elfekvésibűl! Há, csak gerjeggyenek ezek a mágnesek a szépreménység boldogullásának megtermtésit illetőjen, a lölkeink szárnyallásának elősegittése érdekiben. Csókujja: a magi Lajosa
Megjegyzések
Éva megjegyzése:
Mijamanó! Azta neki, de megdelejezte magit a mágnessös derékalja, meg a birkadunyhája az érzelmek zuhatagának irányába, azonfelül miegymásosan is. Köszönöm szépen jól esett nagyon a kedves szavak tömkelegje. Meg az én furujaszóm is ez irányba terelte a magi gondulattyát, érzésit a nagylöttyös álmodozásinak megvalósullássát illetőjen. Zöttyen, sőt csobban az érzelmek vödribül a friss víz a kútba, mint mikor a gémmes kútnak a lánca elszakad, oszt az ember csak a löttyenést és a csobbanást hallja a kút kávájárul. Most is ez van a kend érzelmi viharának kitárulkozásában. Emmost akkorát csobbant, hogy a szomszéd tanyárul azt hitték cunammi hengerkedik a tanyájjuk felé!
Furujájjak a magi fülibe óránként az érzelem óltárán??? Monjuk ez sok lösz neköm, mert akkor a munka garmadájával ki fog végezni, amit neköm kiszabott a JóIsten. De majd igyekszem a magam kissé visszafogott módján, tehetségin tenni a szépet jány létömre a férfinak.
Adagolom, majd a szavakat, cirrókálást. Annyi adódik, amennyi a szivembül kifordul. Nem tudom én eztet jáccani, csak az őszinteség oltárán áldozni, de az tiszta, mint az occsumentes búza. Montam én eccör, hogy az útja az érzelmeknek is, tán még jobb, mint a megérkezés. A várakozás néha jobb, mint az bedöcögése a vonatnak az füstös állomásra. Na, ezt fondorlatozza ki méjpszijojógiásan.
A jány így érzi sokszor, a férfi nem mindig, mert az megy, mint a tűzgojó! Az embör lánya alig győzi az elugrást elülle, de marad is persze néha ottan a gurulásában, oszt el van ütve rendessen. Alig bír feltápászonnyi, mikor csak cirrogatás köllett volna nekije, nem a tüzzes istennyila lecsapása rája.
Rászógát már a duruzsra, a simigatásra, én mög ilyen adagolussan, lassan, de méjen juttatom kegyid fülibe a furujaszót a csillagos estiben a lócán űlve a szellősuhogásban, bajcaperdisinek zizzegésiben csillagszámláláskor romantikába. Ijen a lelköm sebessége. A fontolva haladás. Nem egy száguldós fajta vagyok, ezt már láthatja. De rá is érünk itten a tárhejjeken. Ne lőjük el az összes puskaport a legelejin.
Tudom, hogy alunnya köll maginak uhogy a reakcijóját akkor tegyi meg erre az udvarlésfélire irányomba, ha már nem gyűrött a képe este, megaztán reggöl, mert osztán hamaris kibukik fizikálissan, lelkiélletesen Zsigmond Fradi mélységekben. Alunnyon, mert eztet az izenetet is nagyon belelógva az éjcakába körműlte nekem, de nagyon veretessen. Meg köll mondgyam, nagyon szípen szót az írása neköm. Elóvastam többször. Meg azonfellül ott vannak a Cintulla unokáji, akkiket maga is terelget, szeretget, úmmint Cintula, oszt ahhoz köll előtte az alvás, mert ámos lesz napilag.
Puszikájja. Éva
július 3. 18:56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése