2010. szeptember 10., péntek

Lökd ideja sört! 2008.június 23. 23:20

Hajadonok gyöngye, arannya futtatott , ezüste szalajtatott pántlikás, rozmaringos lölköm galambom! Hogyis gondút kegyid újjant felüllem, ho kiöntöm a lefolyóba ezt a drága nedüt! Inkáb törgyön le a kezem, száraggyon le a számpallása, ha illen gaz dologra vetemennék. Hamost, jó sacculom a dógok állását, akko, bizony ez egy jó leteres korsó! Vagy nem? Egyíbbkint, mindeggyisa! Mer úgy bedörgűtem a garatba, hogy a gigám is allig járt kettőt hármat! Namost esztet, ha nem képileg, úgy virtujállisann hozta vón, édös lölköm, Évám turbékos galambom, akko, azé mégis fájintossabban intézhettük vón el a dógok viszonzását a hálákodás, és széptevés útvesztőit mellőzve is. Úgy a maga rejalittásába helyezve a lölköm virágának porzójját, a kegyid tulipántos lölkevilágának kelyhit tekintve is. Nemtudom értije kegyid, álmai netovábbgyának, a szépéletű, kacckijás Lajosának nagybani gondulatmenettyit? Úgygondulom, nemköll magyaráznom a tanyasi mélylélektan erőteljes duzzadásának nyiladozó harmóniájját? Szóll ez magátúl is, ha köll, ha nem! Csak asztán meghagatást tanájjon az én fűzfakacskaringós cirádám, a magi szivegyökere tájékát illetőjen, és pláne, meg azonban is! Azé másko, ne haggya má le szándékossan aszta kis piros szivecskét a sora végirű!

Csókujja : Lajos


Megjegyzések

Csuta Lajos megjegyzése:

Édös virágom! Köszönette vettöm megnyugvásilag, ho érzékűte az én nekibuzdullásom nyilladozását a méjjlélektan Fradi mélységeit illetőjen is! Mer manpság, mindönki csak távirati stíluba hánnya oda a mondókájját, ha köll, ha nem! Én nagyon rávagyok hangullódva a kegyed bötűvetett verballitásának folyamatos vételire, de még a gondulattyának irmaggyára is! Szóva, továbbra is igényülöm a kigyed hozzámfűzött reménytelli megnyilvánulását, ámbár soselehet tunni! Csókujja: a magi szivelölke: Lajos június 27. 1:27

Éva megjegyzése:

Már azért is érdemös maginak vinni a sert( az csak fél lityi) , hogy ilyen kacsakaringos szómenetet óvassak. Követem a magi gondolatmettyit, néha belekeveredöm az útveszejtőbe, mint beteg a dunyhába. Oszt csak óvasok kettő szót elülre, kettüt meg vissznya, oszt összekalapálom az mondatokat annak rendgye-módgya szerint megértés mijábul folytatólagossan.

Hát hogyne érteném meg, hogy kévánná kend megköszönni a sert... Benne van az a kend nagybani gondulatmenetének sorai között érthetőlegessen a nyiladozó harmónia erőteljes duzzadásában.Én a mélylélektan magymestere vagyok, vagyis szeretnék lönni, de magi is az születésileg, és még csak fejlődött azúta, etekintetben és másban is. És az a Frajd semmit nem is értett ahho, amit mi értünk ehhe.Mélylélektanilag, úgy értem...

Szívecske lemaradt? Hinnye, de nagy jelentősége van nekije, ha kend meglátja a hijányát rögvest azonmód egy pillantásilag. Én észre sem vettöm, de majd odafigyelek, hacsak az arannyal futtatott emlékezőkém tükörje, meg nem kopik kicsinykét etekintetben. De igyekszem odabiggyeszteni, installálni a szűvet maginak a mondandó petrencéjinek legvégire.Itt most nincsen szűv, gondujja oda, ha leheccséges!!! Puszijja: A tulipántos lelkivilágú Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése