2010. szeptember 10., péntek

Kedvös látogatóimnak! (Böske és Éva) 2008.

Arany Bözsenénnye lölköm! Nemvót ám a tejesfölhozatali kínálatábúl sömmi gondnakvaló egy szál sem! Ád neköm a bösketehenem (má megne haraguggyék érte, de úgy hijják!) napont aegy csuporra is! Én inkább mögsavanyittom, oszt úgy iszogatom, jó aluttaj formájjába. Mithallok? Valaki zaklattya kendet a tárhelinn? Ki aza rosszlölkületű némbör? Me, az lehet, ahogy kiveszem a szavát! Fő ne idegesiccse magát, me úgy örömet szerez annak a rosszéletűnek, akárhogyishijják! Amugymeg , köszönöm a hóembörös, Mikulásos borittásba küdött jóféle borocskát meg pözsögőt is. Vigyázzon magára, csókujja : Lajos




Drága Aranmálingóm, Éva Lölköm! Örüllök annak, hogy örüll neköm a beskrajbútt zümmentyűimet illetőjen! Csak nem járt szemetesnek egy évet az öggyetemen? Eszt nem is góndúnám magirú! Vanmaginak jártassága annékünn is az efféle fődi, és emelkedett dógok szárnyallása illetékességinek mibellétit illetőjen. Irok én, az én édes galambomnak, ha köll, ha nem! Neféccse magi a bajca pödrésit illetőjen a kegyid Lajosát! Ovasom emitt, hogy igön e van szöntyömpörödve?! Há, mijazisten lőte Magicskát, He? Tán, valaki bántotta, vagy mi? Ugye nem a Mártongazda miatt lógass aszta helyös kis nóziját? Me asztat róla nem tételözném föl, hogy megbáncsa Magicskát! Úri embörfélének néztem, aki finoman viseködik a fehérnéppe. Ugye jómondom? De, ammondó vagyok, ráseráncson a kámpicsorodása dógára! Vidujjon, és gondujjon a maginak danoló vixosbajcú Lajoskájjára, éjjelis meg nappal is. Ha, még közbe is rám gondúna, akko asztat nagy emekedettségge venném tudomásom tárgyául. Azé, megláccik Lajoson a 4 faiskola, ugye? Esőévbe, növénytani ismeretök, a másodikba óttás, harmadikba, csemetekerti haccacáré, a negyedikbe meg duggatás, űtetés vót a tanullás trágya. Hát igy okosottam én ki, ebbe a faiskolába! A kalcijumbevitelemme meg netőrőggyék kegyed, me má szinte túltengésbe keverettem etéren. Megeszem én a fahamut is, ha köll! Oszt a hamut is mamunak mondom illenkó! Mosmáakko, bé is fejezöm a skribullásomat, csókujja nagy tisztössége: Lajos

Megjegyzések


Éva megjegyzése:

Cédéköt másulok, oszt még megy a masina, nem mehetek a kocakás ciha alá alunnyi.Hát ezért mojolok még itt, ahejett, hogy mélyen lenn lennék az éjcaka pinecéjében álomilag a valóságban is, meg amúgy is hogyám.

Itt pislogok, várom a végit, de ha má belefogtam be köll fejezni, mert fél munka, semmibe sem jó. Ha maginak is fél bajca lenne, hogy nézne ki, ugyi? Mert a kettő több, mint az egy, oszt jobban is néz ki magi kettüvel. Ha egyáltalán magi már a meglévőnél jobban nézhet ki. Mert már igy is a jányokat úkköll jegűnyi, ha végigmegy magi a főjuccán a faluba. Monták a májusfa alatt ádigálva párállós szemekkel, és ott hallottam a magi zengzetes dicsérettyit. Mindnek ecsuklott a hangja mikor kisóhajtották magikbul a kend nevit. Ahogy híjják, szóval úgy, hogy Lajos, Lajoska, édesjólajosom! Gondútam is magamba! Elceretik még előllem, de ha megnyerte havvigye. Mit csináljak? Tombulán is lehöt nyerni, de az élet is adhat nyeriményt. Oszt magi egy nyerimény lehetne a bucsuban, az ojan biztos, minthogy Évának hívnak. Nem evának, mert az más. Ott adózni köll az államnak, oszt rühelli mindenki.Ahogy monnyák az okosak.

Monta, hogy a Lajjoskárul álmoggyak!!! Vagyis magirul. Hejszen biztosan megteszem én, de a helyzet az, hogy ha már a fogainkkal rágjuk, ropogtattyuk a valóság magjának héjjazatttyát, hogy nem emlékszem miket álmodom. Vagy úgy aluszom, mint a mormutta öregannya, vagy baj van az álomemlékező programommal, hogy teknológijásan fejezzem ki magam. Ajis lehöt, hogy újra köll installányi, mert hogy nem emlikszem miket látok a pillájim alatt éjcaka. Ojan, mintha adásszünet lenne éjjel, oszt csak a setétre emlékszem pitymallatkor.

Márton gazda nem bántott meg. Magi érdeklődött errül. Van nekijje amúgy cuflája, mert Skorpinyónak született, oszt az meg csíp, mint a fene. Kezülni köll az ijen embert, oszt megy a szekér... Csak az a ménkűűű nagy cuflája ne lenne!!! De már tudom, hogy hogy van összeeszkábálva, és akkor kezünyi is tudom. Néhanaptyán!

Magi is okos lehöt, ha fajiskolába gyárt. Oszt az a 4.év az hogyisvót? Gyakorlat is vót, meg vizsga is belülle? Fijúiskola volt, vagy jányok is beültek magik mellé a padba. Oszt együtt tanulták a a tantárgyakat gyakorlattal füszerezve, mint ahogy a fasértot Treszka néni fűszerezi a kiskonyhában...

Cédé befejözve, oszt hajtom is föl a cihát. Megpróbálok magirul álmodnyi. Kérdezték tüllem egyszer, hogy az álmom rémálom vagy vágyálom. Montam nekik, hejjj, tudomisén instállom, de a baj ott kezdődik és folytatódik a maga menetibe, ha a kettű egyésugyanaz. Arra vágyunk, amitül rémüldüzünk. Na, itt van a baj. Az életben is, az embörrel is... , ha a kettü ugyanaz!Akkó lecsapott a ménykű. Na, eztet fejcse meg, mit hadováltam itten össze!

Hát akkor próbálok magirul álmodnyi, oszt majd beszámolok hogyisvót mijegymás.

Megsimogatom a bajcát, oszt kévánok jóccakát! Mindezt itt fenn gondúta és lekörműte: Éva pipitér.

július 8. 2:45

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése