2010. szeptember 10., péntek

Hogyismongyam... 2008.június 27. 23:23

Most, tuggya meg! Azé irok ződde, mer zőccségeket akarok irni! Neköm itten előtte, Fradi méjlélektani dógok traktájját tette az ingyom-bingyomok útvesztőinek vezérfonalába. Nem köll a dógokat tulontúl cifrázni, csak annyira amennyire a mondanivalónk és a lölkünk tükrinek fényeződése engedi ujasformán esetleg, de meg pláne is! Látomásom szörint, kegyid, igöncsak fogja a mondandóm, sörcögésmentesseb ódalának a keményebb végit, ahogy asztat köll is egy illen literatúrán neveködött fajintos menyecskének. Csak ne aggóggyon , az én édös galambom a kerekek berozsdállásátúl, meg a amortipáció föllendülésinek a veszélyitűl se! Annak komolyságát illetőjen meg pláne ne! Csak hánnya neköm ide szépön, izibe az érzelmentes mentes gondulattyait, szivit lölkit aggya csak beléjje, ahogy a tagadásnak tagadása vagyon megírva az élet rögös uttyainak árokpartyai vonulatában. Merhamá egybűl, de azon oknál fogva is, fölhozakodunk hunmi nehezendöcögésse, az amortizáció patikájjának mérleginn, akko milössz a későbbiek tekintetit illetőjen, a nagydógok folyására tekintettel is ?

Asszeretöm, ha kimongyuk, amit kiköll, és nem próbállunk egy lépést előre, megasztán kettőt hátra taktikájját bevetni a szegényembör kutyájjának simogatása ügyibe ! Namosmá, ölég zőccséget hortam itten összve vissza. Öléglenne egy egész napi piharci ellátásnak is! Köszönöm a szivek emósönök enemfelejtésit is! Csókujja a lábikós galambgyát: Lajos

Megjegyzések


Cintula megjegyzése:

Kedves Barátaim! Éva és Lajos! Nagyon egyhúron pendülnek maguk, úgy veszem ki a szavak áradatjának tekeredett kacskaringóját egybevetve is. Szép is az egyetértés az ilyen ciberbetyár öcsém megnyilvánulását tekintve is.

június 28. 13:37

Éva megjegyzése:

Már mentem vón alunnyi, de megláttam, hogy nekem szólnak ezek a gondulatok.Illetve gondulom, hogy neköm, az Éva jánynak.

"Egy lépést előre, megasztán kettőt hátra taktikájja? Ezt írja itten fentebb vertikálissan.

Amondó vagyok, ha most az egyetértés poros útján mozgunk, ha nem, hogy az úton lenni is van olyen jó, mint megérkezni.Na, ezt ércse meg! Nem is taktika ez, hanem a valóság. Sőt, általánosságban hogyismondjam ezt tovább...:-)

Kimondgyuk, amit köll, asszereti? Hát persze, de gondulomformán is élünk, mert ha mindent kimondunk, oszt mi marad a titok barlangjának legmélyin. Ha kimondanám, hogy mennyire teccik a neköm bijon bajca( mer jaj, de teccikám), a karakán embörös megnyilvánulásainak lajtorjája, a zudvarlása, amit irányomba megejt naponta, akkor mi maradnak titokban. Merho teccik ez neköm, szívemnek zizzenete jelzi, ha a Lajos nagylöttyösen szól hozzám, az érzelmek hullámain.És a magam módján oda is nyilazom magi szíve tájékára, kalaptya karimájára a rezdüléssem, hogy ércsen is belülle.Nem érzelem mentes ez, ne higgye eztet.

Ejis nagy zőccség amit pöcögtetek itten? De nem is annyira zőcscég, inkább a romantika rózsaszín virágszirma méhecskivel a közepibe.

Na, most akkor kettőt előre léptem magi irányába a zérzelmek útján la. Igyis gondulom, Lajosom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése