Édös virágom! Köszönette vettöm megnyugvásilag, ho érzékűte az én nekibuzdullásom nyilladozását a méjjlélektan Fradi mélységeit illetőjen is! Mer manpság, mindönki csak távirati stíluba hánnya oda a mondókájját, ha köll, ha nem! Én nagyon rávagyok hangullódva a kegyed bötűvetett verballitásának folyamatos vételire, de még a gondulattyának irmaggyára is! Szóva, továbbra is igényülöm a kigyed hozzámfűzött reménytelli megnyilvánulását, ámbár soselehet tunni! Csókujja: a magi szivelölke: Lajos
Megjegyzések
Éva megjegyzése:
Kedves Lajos, hát honne írnék, mikor magi is törődik velem. Oda-vissza pattog a lélek labdájja az élet útjának porában. Na, nem ám a szekéren rázkódva törődik velem csontozatilag, hanem idapislogásos törődés szintjén, a szép szavak tekeredése mentén.
Verbbalitásilag nagyon hasonló módon üzzük a mondandót alkalomadtán is, ráadásul tudatosan is eltervezve, kerekedve. Szókincsünkből válogatunk, mint tiszta búzát az ocsuból, oszt ide rakjuk a másik elejbe miegymásilag, hogy kipihenjük a nap fáradalmait. De az is lehet,hogy emiatt nem aluszunk, mert itten körmüljük a karraktereket.Ki tuggya, hogy pihenés-e vagy lestrapálódás szintje ez, oszt majd leamortizzálódva próbáljuk a virágot hinteni tovább az rögös útra.
Ojjan eső vót itt éjjel, hogy csak úgy csattogott a filembe az Isten haragja, és a víz meg locsogott, meg a menny is robajozva dörgött, hogy az embör szűve majdnem megálltott.Nem vagyok féllős, de biza, egy kicsinkét most vóltam.Oszt, nem vót senkik, aki megvígasztojjon itten engöm a félelemben.
Remillem, a magi kertjét is öntözi az eső, mert akkor maginak nem köll locsolni a megszomjazott flórrát.
Puszikájja: Éva pipitér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése