Csokullom aztata csókos szájjukat a széphőlgyeknek! Az uraknak meg jónapot, akarommondani jóestét kívánok, én Lajos, a tárhelek szépasszonyainak széptevője!
Ölég későre járt má az üdő, mire sikeredett hazakeverennem. Eköllött ám számúni a birgenyájja, a főnöknek. Rengye-móggya szörint mekkaptam a kialékudott gyussomat. 50 ejurót meg némi pipadohánt átvettem azonmód, meg főképpen tellesen jogossan.
Há, mostannék evett haza a jó kórság a tanyára. Gyorsan megvacsoráltam, ekkis jófajta szalonnát, meg ződeket ettem hozzája. Esztet lejöntöttem jóféle saját termésű rajnai rizlingel. Mondok, bekukkantok a tárhelemre, amit má igön régen nem abajgattam semmiféleképpen.
Nem ért csalódás! Mer, az én kedves jó barátnőim bizony nagyon fenekettek utánnam! Vót it beirás nemiseggy! A sziven egybű ellágyút a dolog harmónijájját látván. Így mint a drága Évike nagysága, többszöris ittvót, Margetom, hogy egyem a szivit ! Meg brigike is irt valami furcsaságot, maj utánnanézzek ennek még! Öléga hozzá, hogy nagyon efárattam ebbe a nagy távollétbe. A munkám igöncsak meglehetőssen jó alakútt. Az egyedüllétem alatt jó meghántam vetettem az élet nagy dógait. Oszt, nemigen gyíutottam ötrű a hatra se. Me, minek agyalogik az ujjan tanyasi embör mint én is! Ki köll gondúni eccerűen a dógokat, oszt hadd szójjon, meg köll csináni asztat! Nemám filozófánni, meg híműni, meg hámúni a helzeten...
Arrú azé értesűtem papariggótúl, hogy valami nagy csalamádéba keveredett. Hát erű is köll maj tájékozónni!
Most menek is lefekünni, de előbb kihajtom innen a Rozi ángyomat, me nagyon huzza itten az időt. Csaktán nem akar tűllem valamit a vén banyájja? Asztán még a szomszédokka se igen tárgyatam az itteni dógok mikéntyirűl felé. Maj hónap!
Akko Csókullom az én kedves szivemhölgyeit: Lajos
Megjegyzések
Csuta Lajos megjegyzése:
Aranyos csiripüllő madárkám! Ejj, de régen montak nekem illen szépeket mint most kegyed teszi a szépéletű Lajosnak szegezve az mondókájjának igazgyöngyeit. Há, hogy mos mongya nekem. Vót nelkem egy alterigolyám? Ammeg mi, vagy kija?! Ja, hogy engöm próbátak hasonmásittani magamma? Azáldóját nekijje! Micsoda döglött dolog e? Asztán, csaknem hittek ennek a gólyának, vagy kinek? Tuggya asztat maga is Kedvesöm, ho illent én sose erisztenék ki a tarsolyobú fele! Én tisztüllöm és szeretöm a jóféle vászonycselédeket, meg művett, okos kisasszonyokat is. Most menyekis alunnyi, me má máma van, oszt ki kél fő Lajos hellett reggő? Csókullom a kisnagyságát, álmoggyon a kend lalimaarárú szépeket meg huncuttakat is, ha kérhetök illent kegyedtű, nagyhirtelennyibe és megaszondva asztat böcsülette ám! május 8. 1:01
Éva megjegyzése:
Jó estét Lajosunk! Látom nyugovóra tért, én is megyek aludni hamarosan, de láttam, hogy meggyütt, és köszönni akarok egy csekély pillanat erejéig kifolyólagosan.
A stílusából, a mondatainak egyszerű de mégis a figyelmet magához vonyó hangzattyábul ítélve maga gyütt meg, és nem egy alterególya. Nem az a gólya, aki a kisdedeket szállíjja pelenkába kötve a csőriben a szüléknek, hanem alteregója kendnek.Vagyis hogy ojjan, mint maga, de mégsem az, mint aki kend. Merho volt itt egy ijen ember, és célzást tett bele a képünkbe a korunkat illetőlegesen mikéntjébül. Hát nem volt jó olvasni, mert hijúság is van a világon. Oszt kiderült a turpiszság.Mármint hogy nem maga tette azt a célzást!
Majd holnap mesél, hogy mit látott ott a hetedik határban és mijenek arrafelé a szípasszonyok.Hozok sámlit majd, oszt arra ülök közel magához, míg hallgatom a történetek tényállásait a maga szájábul.
Aludjon jól, húzza magára a kockás dunyhát. Puszijja: Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése